Ha valaki tudja,
hogy és hogyan
találták halva
Bárczy Benőt,
az nekem jó ismerősöm,
aki tudja, hogy mi ül
a semmi ágán,
s mit csinál,
az már a barátom.
/Csányi Vilmos/

• 

Egy aktuális írás

2011-es Szigetfesztes élményeim

Mínusz egy +1 sör

Régóta csak ez a nap járt a fejemben. Hiába készült az órarend, hiába rámoltam a suliban, a kezdő pillanat íze, szaga, látványa motoszkált bennem. Aztán eljött. Nem csalódtam, minden ugyan olyan, mint tavaly. Már az 1-es villamos megállójában valami közösségi érzés fogja el az embert. A „Neked van karszalagod?” tekintet süt az arcokról. Aztán a HÉV-en már nincs mese, szinte mindenkinek egyszerre dobban a szíve. Leszállunk és indul a nyomulás, szépen, mint a birkák, összezárva megyünk a karám felé. A képet kicsit sötétíti a leselkedő esőfelhő és a brutális gyalogátkelő négyperces stopja. A rendőrök még elég bizonytalanok. Lámpa is van jard is van mégsem kerek a világ. Sebaj, mindjárt bent vagyok. Kezdődik, apa kezdődik, itt vagyok Sziget! Jó, pár cséndzsmanis manuszon és ócsójegyvanhúszezerér nénikén, meg 4-5 szórólapos unott arcú nyári szünidősön át kell még vergődni. Megyek a hídon, körülöttem csend amerre mentem. Ja, ez más. Itt csend az nincs, csak piás hollandok, franciák és rockeres imbolygó magyarok, akik a teszkós sört még nagy mennyiségben szeretnék a szigetre bejuttatni, de szervezeten belül. Motozás, engem is megmotoznak, nem hiszik el, hogy jó szándékú vagyok. Pedig nem. Első utam a BRFK sátrához visz, hátha látok egy-két bűnmegelőzős arcot. Semmi nyomuk az ismerősöknek, így tovább állok és teszek egy nagy kört. Sült hús, kürtöskalács és némi édes szagú cigi keveredik a toitoi-k fertőtlenítős-fekáliás ájerével. A színpadok jelentős része még üresen áll, csak a marcona (60-62 kg-os) inkálosok feszítenek, de nagyon. Csodamagas és villódzó vodatorony meredezik előttem. Ez akkora nagy szám, hát inkább hagyjuk. Sziasztok, köszönök vissza általános iskolai legjobb barátomnak és feleségének. Itt összefut mindenkivel az ember, ha akarja, ha nem. Nekik örültem. Rövid családfelsorolás után pacsi és tovatűntek az emberfolyamban. Az első (mai utolsó is egyben) sörömmel a hónom alatt megközelítem a nagyszínpadot. Gesztivál vagy mi a szösz. A tömeg igen karcsú, még van tíz perc a kezdésig. A sör hatása-e vagy tényleg szapora faj a szigetlakó, minden esetre kezdésre megtelt a rét. Gringósztár, majd Dzsezmegaz és Rapülők követték egymást a színpadon. Geszti ugrált, rohant, táncolt, jópofizott és jól profizott is. Ügyesen vágta ki magát a technikai gázokból. Mert azok, voltak rendesen. A tömeg egyre jobban belemelegedett (szép szó). Jöttek a nosztalgia számok: Áj láv jú, A sejt mit se sejt… Két és fél óra kemény meló, élvezhető zene és vad profizmus, ezt kaptuk Gesztitől és csapatától. Dés László számai és zenéje ütős volt. Az ég kegyes volt hozzánk, mert a koncert alatt nyugi volt, az eső csak hazafelé kapott el. Ja és a lényeg, pedzésem volt a csajoknál. Ketten is flörtös szemekkel csábítottak. Engem, hmm. Még ellenálltam. De minek is?

 

Nullára lemenve

Délelőtt munka aztán go haza. Rákészülés sonkás kenyérrel. Ötre ott kell lennem. Boban Markovic, Leningrad, Ruzsa Magdi és tsai, Prince és még leírni is kínos Fluor. Persze elaludtam, így futás lett a békés sétálós nézelődős kivonulásból. Hév pillanat-anyuka a csepp lányához: Ne izgulj édesem ezek az állatok leszállnak a következőnél. Bizony, bizony ugattam vissza és te pedig itt maradsz a bölcs anyukáddal. Jó lesz neked? Nekem biztosan, az ellőttem hullámzó tömeg jelez valamit. Hamar bezsilipezek, némi változás-talán fejlődésnek is felfogaható-teszkós sör helyett az élet habos oldalával és a gútbesszerrel indítják a délutánt a jövő reménységének tekintett fiatalok. Az első színpadig túléltem az alábbiakat: Három hosztesz-vesz hölgy nem akarsz egy nagyon jó kártya tulajdonosa lenni című műsorát, egy vélhetően túlivott(ívott) srác mentős jelenetét, Egy fényitaltól mámoros ötvenes asszonyság ismerkedését a bulis rókával. Állatbarátként megsajnáltam a hölgyet és nem röhögtem szét az arcomat, mint a többi kedves szigetelő. A szimfonikusok főpróbájára értem a világzenei színpadhoz. Éppen Lovasi András hungérien bubamarázott. Hangja betöltötte a teret és a téren lézengő 30-40 külföldit. A komolyzenész aláfestő brigád vezénylő tábornoka (karmester), igen hisztisen reagált a csepergő esőre. Még a színpadfelelősnek mutatta is a pólóját, hogy vizes lett. (Két csepp eső) A zene közepesen jóra sikeredett. Sok unott és lenéző arc bámult az együttes soraiból. Legjobban az első sorban állók sörös kezeit bámulták. Lehet, hogy csak szomjasak voltak. Mindegy is, én rohanok a metál sátorhoz, ide tették Bobánt. Hát metál az nem volt, de döbbenet az igen. Bobánék, akikre sukár csávókként emlékeztem, nagypapásra vették a figurát. A rajtuk található-látható fókazsír mennyisége már-már élvezhetetlenné tette az esztétikát. Trombitáltak, röfögtek, ciccegtek a Prince szívóhatása alól kimaradt tucatnyi (na, jó háromtucatnyi) embernek. Elfértem az első sorban, sőt a második is az enyém volt. A kalasnyikovos résznél aztán végre magukra találtak, elkezdték élvezni a saját játékukat. Na így már igen, ezért jöttem. Pörögtek, izzadtak, rezegtek, de fergeteges programot kavartak a színpad előtt táncolóknak Az éjszakában Fluor igért legós dolgokat, de ez nagyon cikinek tűnt, ezért egy karaoke bárban fejeztem be a csalódásokkal teli estét. Csalódás vagy inkább döbbenet. A tömeg borzalmasan megváltozott tegnaphoz képest. Nyikhajok sörrel a kezükben átszellemült tekintettel, könyörület nélkül tankként gázoltak át a szigeten. Még engem se kerültek ki. Háhá. Erre ráfáztak, többen visszapattantak és kijózanodva egy szorrira azért még futotta részükről. Egy bizonytalan biztonsági őrtől még kérdezni is mertem, útvonallal kapcsolatban. Íme, a rövid, tartalmas párbeszéd hajnali időben:

-        Megmondaná, hogy ez az út merre visz?

-        Ha erre megy le, lesz menve a sátrokhoz.

-        És arra kijutok a szigetről?

-        Nem tudom én ott még nem voltam.

-        Hol a szigeten?

-        Igen ott, engem csak erre a feladatra állítottak rá.

-        Köszönöm.

-        Mit?

-        A segítségét!

-        Ja, azt oké.

Le voltam én is menve, de ez már sok volt. Kifelé menet egy rácsnak támaszkodó, kólás üveget lóbáló jegyárulós csajnak kinézőt sajnáltam meg, és én tettem fel helyette a kérdést: Jegyet veszel? Nem veszek, hagyjál, kimerültem. Kicsit én is. A kosz és hulladék alapján, akár az utolsó napnak is gondolhatnánk a bulit. Pedig csak holnap (szerdán) indul az igazi Sziget. Le vagyok menve, merülve, kicsit csalódás volt. 1 nulla nekem, sziget így nem szeretlek.

Öreg Szem (Försztdéj)

Balekarcom van. Még a megállóban elkap egy pszichiátriai kiállítást reklámozó érintett. Bár az nem derült ki a beszélgetés végére, hogy ápolt vagy orvos. Így vélhetően ápolt. A mai szigetelésre kísérőm is akadt D. Piroska büntetlen magyar állampolgár, volt diákom személyében. A pedoságot árnyalja, hogy több mint tíz éve nagykorú. Közös zenei élvezkedésünk, egy építő jellegű pálinka-bemutató és egy gyógysör abszolválása után a Magashegyi Andergrand (Undergrund vagy grand) örömzenéjével indult. Az exhibicionista dobos és a feketehajú borzasztóruhás, picit deszkás hölgy közös zenélése engem is szélsőséges táncmozdulatokra ösztönzött. (Egyet jobbra, egyet balra) A ketten menjünk Angliába számot kétszer is sikerült betervezni a koncert menüjébe. Tényleg frenetikusak voltak. Utána sovány malacvágtában az Afrika színpadhoz értünk Zagastic-ot hallgatni. Itt szembesültem egy igazi kulturális katyvasszal. Mi köti össze a zsidó rabbit és a reggie zenekart? A füves cigi. (Ez szigorúan csak egy általam látott véletlen volt. Csak semmi általánosítás!) A száraz torkok locsolgatása után a világzenei színpadon egy krepp papírba csomagolt kubai lány és egy néger rapper valami olyan bulit csapott, hogy a marcona biztonsági őrök lábmozgása is felgyorsult. Kinek a zene miatt, kinek a borzalmasan eszetlen hollandusok okán. Tényleg, a holland lányok egyformák. Először azt hittem, hogy káprázik a szemem, mert ugyanazok a lányok két koncerten is pont öten voltak és pont előttünk nyomták a show-t. Aztán jobban megnéztem őket és a tetoválásnak tűnő filctollas bejegyzések a testükön nem voltak láthatók a második koncerten. Akkor vagy nem ők voltak vagy fürödtek. Elég közel álltak hozzám, így a fürdést elvetettem. Ők más hollandok voltak. Kvimbi (Qrva jó volt!), és megint csak Kvimbi. Pontosan múlt és pöttyös TÚRÓ RUDIS szám is volt, meg csomó lágy dallam és kemény pörgetős muzsik. A muzsik szó orosz értelmében is, a közönség soraiban. Dr. House csak cafkának hívná őket. Cigivel a kezükben, amit szorosan a pofám elé nyomnak, vonulnak a koncert alatt fel, s alá. Bár holtpont volt itt is, de a végén még ufót is láttunk, úgy pörögtünk. Aztán kiderült, hogy csak egy a fejünk felett átívelő kamerás szerkezet volt. Söprés Besodromra a roma sátorhoz. Közben rövid intermezzo Szandi néninél. Nyomta rendesen a szerelmes szíveket, de a 3 másodperces késés a plébeken még akkor is feltűnő volt, ha Szandi mellbedobása nálam nyerő volt. Na, itt következett egy rövid filmszakadás, lepunnyadás. Kezdtem elálmosodni. Pedig csak éjfél volt, de az első két nap hajnalig tartó lájttivornyája elvitte az erőmet. Piri még próbálkozott, hogy életre keltsen, de a duracell elemeim feladták. Így hamar elmentem (haza), bocs Piri. Öregszem, de azért még törekszem. Aláírás Öreg Szem

Másodkézből (csütörtök)

Sajnos a csütörtöki napom nem sikeredett valami fényesen, az erről való információkat és az egész ügyet nyolcvanhárom évre titkosítom. Úgyis most ez a szokás. Piroska (fészbukos ismerősöm, D. Piroska) élménybeszámolója adja magát, én meg a civil szigetről mesélnék inkább.

Az ember nem tudja eldönteni, hogy délelőtti punnyadásra, ebéd utáni sziesztára vagy a gyengébb zenei programok kiváltásra szerveződött a fehér sátortábor. Na, ez nem a bőr színe, mert az inkább tarka. Muszlim, zsidó, keresztény jól megfér a HIV, Hepa, Drog és Nane sátrakkal. Némi bíróság és múzeum, meg hidegek, langyosak, melegek minden mennyiségben.

Sláger a kérdőív. Karikázd be mennyire vagy fáradt! Várod már a jövő évi szigetet? Írd le mi a diszkrimináció! Ejjj, ennyi blődség két sör között. Ráadásul a kérdőívek skálázása sem Pavarotti!

Ez a civil sziget elfáradt. Nem hiszem el, hogy a ki nevet a végén és az aktívíti valamint a kapsz egy lufit, hűtő mágnest megütne valamilyen középszintet is. A leggázosabb bár ez némileg rossz felhangú, a lelki-zsidó sátor bibliás reklámja, fenyőfaégőkkel kirakva, este világítósra állítva.

Pár éve még a tehetséges roma énekesek utcazenészkedtek itt ahol ma a térképen kell megtalálni Romániát, úgy hogy ki is írták a gyengébben szigetelők számára.

Ez most már csak szekund hend.

 

Babilonból jelentem (péntek)

Péntek délután szemerkélő eső és a marhaterelő kordonok után megérkeztem Babilonba. (Babilon-W. Anita tanítványom után szabadon) Felméri Péter és Kőhalmi Zoli Hócipős óráját hallgattam. Péter kicsit gyorsabban beszélt, így a sörrel, lángossal bíbelődő szépszámú közönség kevésszer zavarta meg tapsával a humoristát. Én is inkább a mellém heveredő korombeli szingli hordával foglalkoztam, átütőnek tűnő sikerrel, ám egy mellettünk ülő kedves sni-s fiatalember jobbnak bizonyult nálam, elorozta az asszonynak való szigetelőmet. Ez nem hatott az önbizalmamra pozitívan. Nyargaltam is tovább a világzenei színpadra az OIVOIVOI vagy valamilyen nevű bandát hallgatni. A flitteres énekes „néni” elég rémisztőnek tűnt, de a hangja jól edzett, acélos volt. Csápoltam veszettül az első sorban.

Kis kitérő a raszta fejűek zenéjéhez, át az Afrika falun s a dílereken. (Nem vettem, még a bejáratnál 2 euróért osztogatott muffinokból sem, mert holland srácok árulták. Vidáman.)

Roma sátorban egy kanizsai csapatot hallgattam. Ügyesen varázsolták el a közönséget, még a helyi rendezőasszonyt is megtáncoltatták, aki zavarában így mutatta be a tagokat:

Horváth Zoltánné Irma és férje Horváth Sándor. Többférjűség a romáknál, á azt nem hiszem.

Benéztem a szivárványosnak kinéző sátorba is. Hát ott nem fáztak az emberek, inkább melegük volt. Volt, akinek nagyon, már nem bírt magával és a színpadon szabadult a ruháitól. Hát mit mondjak, kicsit gyúrok waze, akkor még én is nézek így ki. Szaporára fogtam a menetet, mert Korda Gyuri és Kláriká léptek fel a Volt teraszon. Első sort csíptem meg, fergeteg party volt. Mindenki énekelte a dicső múlt nagy slágereit. Mámámá Mámámámia (vigyáztam a szótagokra, de nagyon), Reptér, Karnyevál stb. Plébek Gyuri és Macanéni jól nyomták, másfél órán keresztül. Annyi embert ritkán látni, önfeledten nevetni, táncolni és közösen énekelni. Szem nem maradt szárazon.

Életem első Aréna sátras hajnalig tartó diszkóját (ha ez a szó illik ehhez a műfajhoz), két ásványvízzel és egy rézangyallal küzdöttem le.

Szodoma és Gomora, Babilon, Pokol mondhatunk bármit, de itt több tízezer, sőt százezer ember tombolt egész éjjel. Kicsit szabad szelleműek, kicsit elvontak, kicsit felelőtlenek. Talán ha a mindennapokban nem lenne annyi macera a munkahelyen, nem korlátoznák be a közéletet a hülyékre és a méghülyébbekre, esetleg ha engednék önállóan alkotni ezt a kis országot, a helyi közösségeket, nem diktátumokkal operálnának, akkor lehet, hogy az itteni buli ütős lenne és nem már-már perverz.

Most múlik foltosan

Utolsó előtti nap a mulikultiban. Mára rendeltetett KAP a show deres, akinek már csak a hátát láttam, mert hangyányit elaludtam. Nem szöszmötöltem sokat, egy bakugrással a civisszigetre vetődtem, ahol régi roma újságíró barátaimmal találkoztam. Az Amaro Dromosok elnyűhetetlen rózsaszín foteljét azonban hiába kerestem, már nem trendi itt a kultiban. Helyette volt TÁMOP, meg kérdőív, meg lufi. Fújjátok fel…

Kedvenc lángossütőseimnek beköszöntem, néhány kellemes percet szereztünk egymásnak, főleg én nekik, amikor eljöttem onnan. Pontosan a kezdésre értem Csík Jánosék koncertjére, meglepő módon még helyem is volt. A gazdasági válság-e az oka vagy pedig öregszenek, de nem sok hajuk maradt tavalyról. Múlik bizony pontosan úgy, ahogyan elrendeltetett. Kvimbi- Tibor és tsai segítették hergelni a tömeget, mert Jani bá kicsit álmosan szövegelt. A zene mesteri volt, a slágerek repültek, csak Lovasi hiányzott a fiúk ölébe üljenek a lányokkal.

Rövid haveri tanácskozás után egy megtermett sörsátornál kezdtünk bele a közélet és a közoktatás, szakképzés jelenlegi-bár tegyük hozzá, már a múltban eltseszett- bajainak orvoslásába. Konzílium volt ez a javából, még fertőtlenítést is végeztünk, hű a rézangyalát! Sokra nem jutottunk, mert hírös szakpolitikust, fővezérigazgatót láttunk vonulni. Ez már az ősz kezdete, mert mennek-küldtük- melegebb éghajlatra az urat. Nevét fedje olyan homály, mint ami a gondolatait jellemzi. Mondtam én mindig is, csak jó helyre kell születni és megy a dolog. Igen, a szociokulturális háttér sokat számít, mondta (vagy valami hasonlót) Nahalka prof az eltepépén.

Burn Aréna és a Dídzséizékimondhatatlannevűek vakargatták a lemezeket a laptop egerével, fél hatig. Nyolcra ágyban voltam. Így múlik az idő a Szigeten, pontosan. (A ruhám meg foltosan)

Tivornyafalva, hetedik nap

Tisztán ülök törökülésben a laptop előtt, az egyhetes felhalmozott szennyes, mosogatós cuccok, szobarendetlenség megszűnt. Túléltem. A hét nap kicsit sok volt a jóból, már pénteken kinyuvadtam. A vasárnapi pogromok nem hoztak lázba, hiába Tankcsapda és Badár Sanyi, Szőke Bandi. Csak lődörögtem, lángost ettem, sörözgettem. Közben végre embereket is néztem, próbáltam a szigetoid rasszt megfejteni. Hét kisrasszt sikerült megfejtenem, bár nem tudományos alapon:

1. Szép cipő, szép ruha, benyalt haj, partyarc, napijegy, 14-22 év.
   típusnév: nyunyoidok

 

1. Fél vagy negyed meztelen, belőtt séró, nagy, fülbelőtt karika, fák, bokrok, zászlók a kézben.
    típusnév: hollandszerűek

 

1. Megereszkedett has, múltszerű ruházat, hátizsák, kopaszodó, fehéredő fejek, kis risza a koncerteken, tingli-tanglizás.
   típusnév: retrohoboidok

 

1. 28 darab nyaki, kari vipkártya, szalag, néhány tucat fux, állandó mobiltelozás, csak hasonszőrűekkel érintkező volt fellépő, jelenlegi fellépő, leendő fellépő, beképzeli magának hogy fellépő, törekvő-dörgölődző. (Bár persze sok a kivétel, mint a Neandervölgyben, de ők kihalóban vannak)
   női típusnév: cafkaszerűek
   férfi típusnév: baromarcuak

 

1. 5.      Egyedül csellengő, szemező, ismerkedni próbáló hasonszőrűekkel együtt vonuló, szingli hordák tagjai.
   női típusnév: kérszegysört-meg hát-szerűek
   férfi típusnév: jösszasátrambabélyegalbumozoid

 

1. Staffpólós, takarítós, gürizős, munkásan szigetelők.
   típusnév: hungarodroidok

 

1. Fotós, kamerás, újságírónak tűnő, fejét a készült fotók visszanézésekor rossz felvételek esetén állandóan fejet rázó, bárhová beférő, és hipp-hopp, feltűnő és eltűnő médiaemberek.
   típusnév: sunyiloid

 

Hetem a számok tükrében:

19 koncert

16 korsó

3 rézangyal

3 nő (Jaj nem úgy! Sajnos.)

8 ismerős

6 lángos

35 óra tánc (táncszerű)

 

Vége a tivornyának!

Sziasztok, sztárok, sztárkák, no sztárok, sütödék, civilek, raszták, sátrak, ember és szeméthegyek, szálló porok, jegyüzérek, vidám maffint árusítók, bkv-ellenőrők, ismerősök és idegenek. Jó volt itt, de elég volt.

A 20. Szigeten találkozunk, én ott leszek. Visszaszámlálás elindul: 365 nap van hátra.

A kihágásnak vége, vissza a hétköznapokhoz.

Reszkessetek kipihentem magam!