Ha valaki tudja,
hogy és hogyan
találták halva
Bárczy Benőt,
az nekem jó ismerősöm,
aki tudja, hogy mi ül
a semmi ágán,
s mit csinál,
az már a barátom.
/Csányi Vilmos/

• 

Kleiszthenész reformjainak gazdasági vonatkozásai

            Kleiszthenész reformjainak bemutatása és ennek gazdasági vonatkozásainak feltárása előtt érdemes megvizsgálnunk azt a hatalmi közeget, melyben Athén városa létezett. Fontos, vezető szerephez jutó családok viaskodásának vizsgálata nélkül aligha lehet a megvalósított reformok indokának elemzését megtenni.

 A felszínen három család hatalmi harca zajlott: az Alkmeónidáké, a Peisistratidáké és a Philaidáké. Természetesen ennél bonyolultabb összefüggések is előkerültek, mert jó házassági kapcsolatok révén a halatom megszerzése egyre könnyebb feladattá vált számukra.

A rokoni szálak kibogozása és azok feltérképezése jól dokumentáltan megtalálható Németh György munkájában is. ¹

(A házassági kapcsolatok olyan nevezetes személyeket is érintettek – többek között – mint Ariszteidész és Alkibiadész családja.)
(A Habsburgok házassági politikájának ókori előfutárai címért méltán versenybe szállhattak e nemes családok.)

            A gazdasági vonatkozások nem elhanyagolható része a fentebb említett „klánok” érdekköre is. Míg a Peisistratida család tagjai (Peisisztratosz halála után) Hippiász és Hipparkhosz néhány évig kezükben tudták összpontosítani az apjuk által kiépített hatalmat, addig Kleiszthenész (Alkmeónida) akiről Plutharkosz a következőket írja:

 „ …aki a Peisistratidák kiűzése után elszántan véget vetett a zsarnokságnak, törvényeket hozott és ideálisan elegyített alkotmányt adott, amely lehetővé tette az egyetértést és az állam boldogulását…”² a Boiótia és Khalkisz elleni győztes hadjárat vezetője szép fokozatosan építette ki tömegbázisát. Azt a bázist mely évekkel korábban még a türannisznak köszönhette felemelkedését és Peiszisztratosz alatt vált jól fejlődő városi középréteggé. ³

            A türannisz válsága egyfelől éppen azért következett be, mert a feltörekvő középréteg nem fogadta el a demokrácia-deficites irányítást.

Másfelől pedig a polgárjog kérdésének rendezése újbóli kiterjesztése vált központi témává. Ezt aknázta ki Kleiszthenész, ahogyan Arisztotelész írja:

„De az nagyobb bizonytalanságot okozhat, hogy hányan lettek polgárok egy rendszerváltás (metanolé) után, amilyen Kleisthenésé volt Athénban, a tyrannosok elűzése után, mert ő akkor sok rabszolgát és idegent (metoikost) tett phylétaggá.” ⁴

 

A teljességhez hozzátartozik, hogy a türannisz időszakának végéhez külpolitikai-gazdasági válságjelek is kapcsolódtak:

• az északi gazdagabb területeket a perzsák foglalták el
• Boiótiával határvillongások alakultak ki
• Spárta türannisz-ellenes politikát folytatott.

Ezek összességében vezettek Kleisthenés hatalomra kerüléséhez ie. 508-ban.

            Reformjainak lényege három fő csoportba sorolható, de ezek különválasztása nem jelent prioritást. (társadalmi szerkezet átalakítása, phüle-reform, hadsereg átszervezése, törvény-előkészítés, törvényhozás átalakítása)

            Az első az ún. területi szervezet kialakítása volt. Az eddig többségében vérségi (fiktív?) ⁵ alapon szerveződő rendszert területi alap váltotta fel.

Attikát három részre osztotta:

• A város (Athén) – Asztü
• A partvidék – Paralia
• Belső (szárazföldi) zóna – Mesogeios

            Majd ezeket, a zónákat 10-10 egységre osztotta – trittüsz (harmadrész). Ezen tritüszöket sorshúzással – a különböző zónákból egy-egy – phülékre osztotta. Tehát így lett a 30 trittüszből 10 mesterségesen létrehozott phülé. Ez a phülék számára biztosította, hogy mindhárom körzetben képviseltethette magát. (Ezekre épült az új kormányzati és katonai szervezet is.)

            Egy-egy phülébe mindenféle lakóhelyű, foglalkozású és társadalmi helyzetű ember került, így a különböző szavazások alkalmával a helyi arisztokrácia nem érvényesíthette befolyását. Az az arisztokrácia melynek hatalma - mint nagybirtokosnak – a földben gyökerezett, onnan származott. Azonban legalább olyan hátrányos helyzetbe kerültek a mesogeios – szárazföldi zónához tartozó parasztok is a fentiekből kiolvashatóan.

Ez Kleiszthenész érdekszférájához tartozó ipari kereskedő rétegnek kedvezett elsősorban az olcsó tengeri gabonaszállítások miatt. ⁶

            A másik érdekesség, és ez akár lehet gazdasági vonatkozású is a phülék mikro egységét jelentő démoszokban (a demarkhosz vezetésével) vették listára a polgárokat, ahol nem az apjuk neve és családjuk neve számított elsődlegesen, hanem a démoszhoz tartozást, így lehetővé vált a metoikoszok felvétele is a polgárság soraiba, megnövelve ezzel a demokratikus elemek csoportját. ⁷

            Felettébb furcsa anomáliára bukkant G. R. Stanton a trittüszök kialakításával kapcsolatban, s kimutatta, hogy a démoszhatárok kijelölésének igen nagy jelentősége van a trittüszök társadalmi arányainak módosításában (manipulálásában). Ezt manipulálva vagy csak jól menedzselve Kleiszthenész elérte, hogy olyan kis egységek, mint például Archanai vagy Aphina aránytalanul sok képviselőt, delegálhat a buléba. Ezzel is növelve az érdekcsoportjának gazdasági-politikai befolyását.

             A bulé, mint törvényelőkészítő joggal bíró szervezet a phülékből érkező 50-50 képviselőt tömörítette, így ezen a fórumon minden társadalmi réteg (polgárjoggal bíró) képviseltethette magát. Itt tárgyalták meg előzetesen a népgyűlés (eklészia) elé kerülő törvényjavaslatokat és az 500-ak tanácsa gondoskodott a népgyűlési határozatok végrehajtásáról is. A tanács tagjai egy évig voltak hivatalban és fizetést is kaptak.            Valószínűsíthető, hogy cserépszavazás intézményét (osztrakiszmosz) is Kleiszthenész vezette be:

„Minden ember fogott egy cserépdarabot, és ráírta, hogy kit akar eltávolítani a polgárok közül…..Azután külön rakták mindegyik nevet, és azt, akit a legtöbben írtak föl, tíz évre kiutasították, de úgy, hogy az illető megmaradt javai élvezetében.”⁸

Ám ettől eltérő magyarázatokra is rálelhetünk ⁹.

(Miért vártak 20 évet a Kleiszthenészi reformtól arra, hogy először alkalmazzák a cserépszavazást?)

            A reformokhoz hozzátartozik még – bár nem teljes mértékben gazdasági jelentőségű – a hadsereg irányításának átszervezése is. A hadsereg vezetését az egyes phülék élén álló katonai parancsnokok, a sztratégoszok vették át, de közösen irányították az eddigi vezetővel, a pholemarkhosszal. A hivatali egy éves idő után ők – kivételesen a többi tisztséghez viszonyítva – újraválaszthatók voltak, így sok neves politikus mind ezt a tisztséget töltötte be. (pl. Periklész, Kleiszthenész unkaöccse 15 éven keresztül).

            Említést érdemel még az igazságszolgáltatói hatalom, melyet a naponta kisorsolt esküdtbíróságok jelentettek s így tudásuk valamint érdeklobbykhoz tartozásuk kihatással lehetett a gazdasági jellegű ügyek elbírásában is, természetesen az adott törvényi határokon belül.

 

 

 

            Hiába azonban a kleiszthenészi területi elv, a vezető tisztségek betöltésének továbbra is feltétele maradt a megfelelő vagyoni osztályba tartozás. (0-199; 200; 300; 500 medimnoszok)

            A gazdasági tisztségek betöltésének is természetesen vagyoni feltételei voltak. Az athéni kincstárnoki (tamias) tisztségre az ötszáz mérősök közül, illetve a vagyonosabb rétegekből összesen nyolcat (Szolón idején) míg Kleiszthenész reformjai után összesen tizet választottak.

            Érdekes, hogy a demarkhoszok befolyása és pénzügyi felelőssége továbbra is fennmaradt. Az ő feladatuk volt a helyi bérleti díjak, büntetések behajtása valamint a helyi pénzügyek intézése is. A helyi pénzügyek között a legfontosabb a démosz köztulajdonának (pl. legelők) bérbeadásából származó jövedelem volt. A befolyt pénzekből fedezték a közösségi rendezvények, ünnepek költségeit is.

            Kleiszthenész reformjai nem csak az athéni periklészi demokráciát alapozták meg a szó politikai értelmében, hanem jó gazdasági alapot teremtettek a görög-perzsa háborúkhoz, melyben Athén, mint kulcsfontosságú állam pénzügyi-gazdasági erejét felhasználva hozzájárult a perzsa hódítások megfékezéséhez.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

Németh György: A polisok világa (Korona kiadó, Bp. 1999)

Polányi Imre: Az ókori világ története (Tankönyvkiadó, Bp. 1973)

Hegedűs Gyula: Történeti dokumentumok lexikona (Athenaeum 2000 kiadó, Bp. 2001)

Borzsák István: Görög történeti chresomathia (Tankönyvkiadó, Bp. 1986)

 

Jegyzetek:

1. Németh György: A polisok világa (Korona kiadó, Bp. 1999) 247-248. oldal
2. Plutharkosz: Párhuzamos életrajzok, Periklész életrajza 3. (Osiris kiadó, Bp.)
3. Polányi Imre: Az ókori világ története (Tankönyvkiadó, Bp. 1973) 117. oldal
4. Arisztotelész: Politika  (Gondolat kiadó, Bp. 1969) 1275b
5. Németh György: A polisok világa (Korona kiadó, Bp. 1999) 252. oldal
6. Németh György: A polisok világa (Korona kiadó, Bp. 1999) 253. oldal
7. Polányi Imre: Az ókori világ története (Tankönyvkiadó, Bp. 1973) 118. oldal
8. Németh György: Görög történelem szöveggyűjtemény (Androtion, Bp. 1996) 95. dok.
9. Plutharkhosz: Párhuzamos életrajzok, Ariszteidész életrajza 7. . (Osiris kiadó, Bp.)